2001 óta minden évben április 16-án a magyar iskolában megtartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.

A Kossuth Lajos Gimnáziumban idén, 2022. április 14-én Fügéné Szádeczky Csilla tanárnő szervezésében tartottunk rádiós megemlékezést az áldozatokról.

A holokauszt hatmillió Európában élő zsidó származású ember államilag megtervezett üldöztetése és megsemmisítése volt, amelyet a német náci rezsim és szövetségesei hajtottak végre 1940 és 1945 között.

A hatmillió áldozatból 1 millió ember magyar területeken élt, erre az 1 millió áldozatra emlékeztünk, akik ugyanúgy, mint mi magyarul beszéltek, ezt az országot tekintették hazájuknak, itt születtek, itt tanultak, dolgoztak. Semmiben nem különböztek tőlünk, azért ölték meg őket, gyerekeket, nőket, férfiakat, öregeket, mert zsidó származásúak voltak.

A Holokauszt Magyarországon 3 lépésben történt.

1. szabadságjogok korlátozása,
2. kisemmizés,
3. megsemmisítés

Tanárnőtöl új dolgokat hallottunk a tiszafüredi járás zsidóságának holokausztjáról, aki egy túlélőtől, dr Lebovits Imre (Tiszafüred díszpolgára) elbeszéléseiből ismerte meg a tragédia részleteit.

1944. május 6-án jelent meg az egri újságban az alispáni rendelet, mely elrendelte a zsidók gettóba való költöztetését. Egy személy számára 50 kg súlyú csomag, 15 napra elegendő élelmiszer, alsó és felső ruhaneműk, takarók, fekvő alkalmatosságok gettóba való bevitelét engedélyeztek. A lakásokban lévő ingóságaikat leltározni kellett. A tiszafüredi zsidóknak a zsinagógába kellett vinni az értékesebb tárgyaikat.

A megyei hatóságok Tiszafüreden a gettó helyszínéül a régi debreceni út végén elhelyezkedő téglagyárat jelölték ki.

A járás zsidóságának 1944. május 8-án kellett beköltöznie a téglagyári gettóba.

Tiszafüredről 416 fő
Poroszlóról 128 fő,
Újlőrincfalváról 1fő, Sarudról 12 fő, Tiszanánáról 47 fő,
Tiszaigarról 14 fő, Tiszaörsről 7 fő, Nagyivánról 1 fő,
Tiszaszőlősről 49 fő érkezett.

A gettó ellenőrzését csendőrök végezték, akik beérkező lakosságot megmotozták,  majd a vagyonosabb embereket megkínozták, mivel ki akarták szedni belőlük, hová rejtették el értékeiket. A gettóba kényszerített zsidó lakosság éhezett. A túlélők visszaemlékezései szerint az időjárás télies volt, nulla fok körüli, és állandóan esett az eső. Mindezt a félig nyitott téglaszárítók falai között kellett az ott élőknek elviselniük.

Imre bácsit az mentette meg a biztos haláltól, hogy a gettóból elvitték munkaszolgálatosnak 15 évesen. Horváth Kálmán honvéd százados mintegy 60 férfit sorozott be munkaszolgálatosnak, akik ezután Jolsvára kerültek. A túlélők neki köszönhették az életüket. dr. Lebovits Imre és más túlélők közben járására 1994-ben ezért magas állami kitüntetést kapott, és a Jad Vasem Intézet a „világ igazai” közé választotta. Horváth százados jelszava ez volt: „aki időt nyer, életet nyer.”  Horváth százados a zsidó életek megmentése érdekében önkényesen értelmezte a rendelkezéseket és túllépte a hatáskörét, ez azt jelentette, hogy gettókban nemcsak az előírás szerinti életkorú férfiakat sorozta be, hanem a 13-70 éveseket is. Mentőakciójával több ezer ember életét mentette meg a biztos haláltól.

1944. június 8-án megkezdődött a tiszafüredi járás zsidó lakosságának deportálása, amiben a helyi csendőrség aktívan közreműködött. A part alatt hajtották őket a vasútállomásig. A vasútállomás környékét a lezárták. Az állomás irodájában mindenkit nyilvántartásba vettek.

Aztán Egyek felől megérkezett 6 szögesdróttal felkötözött tehervagon.

Először a gyerekeket tették be vagonokba, majd a nőket, végül a férfiakat. Egy marhavagonba 82 embert zsúfoltak be. A szolgabíró így búcsúzott el tőlük: „Viszontlátásra műtrágyaként!”  

Három napon keresztül utaztak élelem és víz nélkül.  Az útvonal: Füzesabony, Miskolc, Kassa, és Auschwitz volt. Már sokan útközben meghaltak.

Az auschwitzi haláltáborban megérkezés után három csoportba osztották őket. Egyeseket azonnal a gázkamrákba vittek, a szerencsésebbek kényszermunkára kerültek, másokat Mengele orvoskísérleteihez küldtek.

Az 1941-ben megszámolt 442 tiszafüredi zsidó lakosból körülbelül 70-en élték túl a holocaustot. A visszatértek nagy része kivándorolt az országból vagy elköltözött. A háború után egy-két család élt itt, de már kihaltak, vagy elköltöztek. Ma Tiszafüreden egyetlen zsidó sem él, zsinagógájuk bútoráruházként üzemel.

A város zsidó mártírjainak emlékezetének megőrzésében dr. Lebovits Imre és Orbánné dr. Szegő Ágnes nagyon sokat tettek: létrehozták a Tiszafüredi Menóra Alapítványt Tiszafüred és környéke zsidósága emlékének megőrzésére.

1995 és 2000 között felújíttatták a helyi zsidó temetőt. A ravatalozóban mártír emlékhelyet hoztak létre, négy fekete gránit táblán megörökítve a járásból elhurcolt több mint 2000 áldozat nevét.

A megemlékezés zárásaként a KLG-ben gyertyát gyújtottunk a holokauszt áldozatainak emlékére. Közös kötelességünk a holokauszt áldozataira való emlékezés, kötelességünk, hogy eldöntsük, soha többet nem engedjük, hogy ez még egyszer megtörténjen!