NYUGDÍJAS BÚCSÚZTATÓ ÉS TEREMAVATÁS

Iskolánkban harmadik éve rendezzük meg a Kossuth-napokat, aminek keretében sor kerül kulturális napra, sportvetélkedőre, tehetségnapra, a rendezvénysorozat zárásaként pedig a Kossuth-bálra. 2019. március 8-án intézményünk teljes tantestületét a gimnáziumba invitáltuk, hogy mindannyian együtt köszöntsük az elmúlt három évben nyugdíjba vonuló 4 kollégát: Magyar Zoltánnét, a gimnázium német szakos pedagógusát, Kovács Istvánnét, a KLG Kossuth Lajos Általános Iskolájának tanítónőjét, Jobbágyné Szalontai Irént, a KLG Balkay Pál Általános Iskolájának tanítónőjét, valamint Cseh Erzsébetet, a KLG Nagyiváni Általános Iskolájának kémia szakos tanárát.

A megható ünnepségre meghívást kaptak az érintett települések polgármesterei, Ujvári Imre Tiszafüred, Bodonné Gyöngy Erika, Tiszaörs, Lajtos István, Nagyiván polgármestere, akinek a nevében Ébner Gábor önkormányzati képviselő volt jelen, valamint Vargáné Balogh Irén alpolgármester asszony. A fenntartónk részéről Kissné Soós Ágnes, a Karcagi Tankerületi Központ szakmai igazgatóhelyettese tette tiszteletét, aki beszédében kiemelte az iskola múltjának, egykori pedagógusainak tiszteletének fontosságát, valamint dicsérte az intézmény újonnan teremtett hagyományait és az elmúlt időszakban elért tanulmányi és egyéb sikereit.

A nemrégiben nyugdíjba vonult pedagógusokat egy rövid verses-zenés összeállítással köszöntöttük. Verscsokrot nyújtottak át a 10. C osztály tanulói – Bodó Brigitta, Faragó Armand és Varga Viktória.  Fuvolán játszott Kiss Adél 6. A osztályos tanuló, majd zongorajátékával bűvöl el bennünket Cserniczky Márk a 8. A osztályos tanuló. Lányi Zsolt, Drén Nóra és Szabó Jázmin énekelt nekünk.  Az intézményvezetői köszöntőt követően a négy kolléga méltatása következett Dr. Drénné Takács Krisztina, intézményvezető-helyettes asszony tolmácsolásában. A nyugdíjas kollégák meghatottan fogadták az elismerés és szeretet kifejezéseképpen az intézményvezető, a szakmai igazgatóhelyettes, valamint a polgármesterek által átnyújtott virágokat és ajándékokat.

MÉLTATÁSOK

Magyar Zoltánné

Magyar Zoltánné  Komádiban született,  Berekböszörmény községben nőtt fel, s itt járt általános iskolába.A középiskolát és az egyetemi tanulmányaimat Debrecenben végezte. Magyar-német szakos tanári diplomáját a Kossuth Lajos Tudományegyetemen vette át.1978-1986-ig egyedüli némettanár volt a Kossuth Lajos Gimnáziumban. A magyartanítást három nappalis osztályban kezdte, továbbá a délutáni, ún. levelező tagozat két évfolyamán, ahol a művészeti ismeretek tantárgyat is rá bízták. A második tanévemben már érettségiztetett mindkét szaktárgyból. Ezenkívül hetente két estén évekig rendszeresen német tanfolyamot tartott a hely TIT felkérésére, kikapcsolódásul pedig az akkor alakult tiszafüredi Pedagógus Női karban énekelt. 1982-ben bízták meg először osztályfőnökséggel. Hét éven át nyaranta az egykori NDK területére szervezett sátrazó utakat a gimnázium tanulói számára. 1985 nyarán férjhez ment, két gyermeke született. Visszatértekor az iskolában már működött a kereskedelmi szakközépiskolai képzés, egy év múlva pedig indult a nyolcosztályos gimnáziumi tagozat, amelynek első két osztályában  taníthatta először heti 5 órában a német nyelvet.Két évig az egyik helyi általános iskolában tanított, első munkahelyére, a gimnáziumba örömmel tért vissza.2004-ben nyelvi előkészítő osztályt indított a Kossuth Lajos Gimnázium, melynek ő is részese volt.Munkaközösség-vezetőként is tevékenykedett.Iskolai keretben, de tanórán kívül tevékenységekben is kivette a részét: kulturális, illetve ünnepi műsorok összeállítása; tanulmányi versenyekre készülés; nyelvvizsga-felkészítés; házi versenyek és vetélkedők, próba-érettségik szervezése; kirándulás-szervezés stb. Versenyekre készítette diákjait, az alábbi eredményre méltán büszke: 1998-ban a 10. évfolyamosok megyei német versenyén gimnázium II. kategóriában 1. helyezést ért el egy tanítványa. 2009-ben, ugyancsak a 10. évfolyamosok megyei német versenyén, szakközépiskolai kategóriában érte el  az 1.helyezést.Több mint két évtizeden át volt felelős szervezője az iskolai műfordítói versenyeknek. Évekig híreket, beszámolókat írt az iskola honlapjára.40 évet töltött a pedagóguspályán. Hivatásként élte meg a szakmáját, többnyire örömmel végezte az oktató-nevelő munkát. Külön büszkeséggel tölti el, hogy hat olyan tanítványa volt, akik később németes nyelvtanárok lettek, habár annak idején még kis óraszámban és nem célirányosan tanulták az idegen nyelvet. A stafétát az ő kezükbe adta.

Kovács Istvánné

Kovács Istvánné 1977-ben érettségizett Tiszafüreden, a Kossuth Lajos Gimnáziumban. Abban az évben, ősszel elkezdte tanulmányait Debrecenben a Tanítóképző Főiskolán, és a tiszaroffi  általános iskola egyik harmadik osztályának lett a  tanító nénije.1980-ban szerezte meg tanítói és közművelődés szakmai diplomáját az akkor már Kölcsey Ferenc nevét viselő Tanítóképző Főiskolán.1984. március 1-jéig volt  Tiszaroffon az általános iskola tanítója, majd áthelyezéssel a Zrínyi Ilona Általános Iskola alkalmazottja lett Tiszafüreden. Itt 1986-ig tanította a korrekciós első osztály egyéni fejlesztést igénylő gyermekeit. Harmadik, egyben a nyugdíjazásáig utolsó munkahelye a tiszafüredi Kossuth-téri, később Kossuth Lajos Általános Iskola lett. 1986. augusztus 1-jétől 2017. szeptember 1-jéig, 31 éven át tanított az alapozó tagozaton. 40 éves életpályája során  36-szor ’ szólította ’ a tanévkezdésre az iskolai  csengőszó. Mindig azt vallotta : A gyermekeknek személyes figyelemre, empatikus megértésre, türelmes, szakszerű segítségnyújtásra, elfogadó-együttműködő környezetre van szüksége az egészséges iskolai fejlődéshez. Ezt tartotta szem előtt mindennapi munkája során a lehetőségeket kihasználva a legfontosabbnak. Gyermekszeretete ma is határtalan. Kovács Istvánné mindig lelkiismeretesen, felkészülten végezte szakmai munkáját. Megannyi továbbképzésen vett részt, szívesen tanult a kollégáktól, igyekezett mindennapi munkájába minél gyorsabban alkalmazni a megismert, új módszertani technikákat. Szinte minden érdekelte, ami a szakmai, pedagógiai és pszichológiai ismereteit bővíthette.Tanult drámapedagógiát, alternatív pedagógiai módszereket, olvasástanítási technikák-eljárások egész sorát, kooperatív tanulásmódszertant, a tanítás-tanulás folyamatának fejlesztését, grafológiát a gyermeki írás szolgálatában, környezeti-természetvédelmi nevelést, IKT felhasználását a modern oktatás érdekében, értékelési módszertant, az olvasóvá nevelés lehetőségeinek alkalmazását. Mindezeket a gyakorlatban, a napi munkája során jól tudta hasznosítani. Szervezetfejlesztésben aktív csoportvezetőként néhány évig dolgozott a minőségbiztosítás, minőségfejlesztés iskolai megvalósításában. Több mint 10 évig irányította az alapozó humán szakmai munkaközösséget.Munkájában mindig szívügyének tekintette az olvasóvá nevelést, a kooperatív tanulásszervezést. 16 évig vezette a  „Könyvmolyképző” szakköri csoportokat.   Az „Erdei Iskola” egyik társalapítójaként majd 15 éven át nevelte a természet megismerésére, szeretetére és védelmére tanítványait. Pályája során Kovács Istvánné 14-szer volt első osztályos tanító, melyet mindig óriási, de örömteli kihívásnak, feladatnak tekintett. Mint azt is, hogy 4 alkalommal tudta tanulócsoportját 6-tól 10 éves korig  tanítani, fejleszteni, szeretni.A mindennapokban, kapcsolataiban az oktatás minden szereplőjével, különösen tanítványaival, a szülőkkel és kollégáival derűs, bizalommal teli, segítőkész, toleráns és türelmes együttműködésre törekedett.

Cseh Erzsébet

Már középiskola utolsó éveiben nyilvánvaló volt, hogy pedagógus lesz. A kémia-fizika szakra nyert felvételt a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre. Viszonylag hamar kiderült, hogy a fizika nem telitalálat, áthallgatott a Bölcsészkarra a pedagógia szakosokhoz, majd rektori engedéllyel, felvette ezt a szakot. Tiszaroffon kezdett el tanítani, egy körzeti általános iskolában. Kémiát, fizikát tanított, napköziben dolgozott.Gyermeke megszületése után egy évig Gyes-en volt, majd az iskolavezetés megbízta az úttörőcsapat vezetésével.  Oroszlányba került a Lengyel József Gimnáziumba, a középiskolás korosztály tanítása örömmel töltötte el, mivel a gimnazisták jutalmazták a munkáját. Kunmadarasra pályázott, és fájó szívvel vált meg a Lengyel József Gimnáziumtól. Kunmadarason egy „mamut” iskolában folytatta tanári pályáját: Számára mindig is fontos volt az önképzés, a különböző továbbképzéseken való részvétel, melynek célja a szélesebb körű ismeretátadás is. Elvégezte a drámapedagógiai tréninget,  a konfliktus pedagógiai alap és trénerképzőt, és az Állampolgári technikák, mind mérföldkövek az életében.Iskolában elkezdett matematikát tanítani. A Kunmadarasi iskolában kollégái bíztatására megpályázta az igazgatói állást, és támogatásukkal el is nyerte. Új feladatokkal kellett megbirkóznia, 640 gyerek, és kb. 70 beosztott munkáját kellett irányítani, és megszervezni.Saját bevallása szerint ez volt élete aranykora, és a kiteljesedés időszaka. Eleinte csak kémiát tanított, érettségire készített fel, osztályfőnök volt, később elvégezte a mentálhigiénét, egészségtant is tanított. Szakvizsgát  is szerzett ebből a tantárgyból.Sok-sok támogatást, és elismerést kapott a kollégáktól, a vezetéstől, és 2000-ben tanácsosi címmel jutalmazták. 2009-ben haza hívták szülőfalujába, Nagyivánba: matematikát, fizikát tanítani. Később kémiaoktatással is megbíztak, és azonnal osztályfőnök lett.Ebben az iskolában találkozott először élesben az integrált oktatással (Down-szindrómás tanuló oktatásával) SNI-s és BTMN-es tanulók sokaságával. Mentorként, kapcsolattartóként részt tudott venni a Macika és az Út a szakmaválasztáshoz programokban-ez némiképp pótolta a diák-önkormányzati munkát.Tevékenyen részt vett számos pályázatban.  A közélet aktív szereplője második ciklusát tölti önkormányzati képviselőként, jelenleg alpolgármester. Szerkeszti, írja a helyi lapot a”Nagyiváni falusi krónikát”. Iskola, a gyerekek érdekeit mindig szem előtt tartva, képviseli ezekben a tevékenységekben is.

Jobbágyné Szalontai Irén

1976. szeptemberétől utolsó éves főiskolai hallgatóként kezdett tanítani Tiszaörsön, a Balkay  Pál Általános Iskolában. Tanító diplomáját a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán szerezte. Jobbágyné Szalontai Irén tanár néninek, mint helybelinek nem volt könnyű szülőfalujában a kezdés, de kitartó munkával és hozzáértéssel bebizonyította, hogy saját községében is lehet sikeres, elismert pedagógus. Alsó tagozatos tanítóként sok új ismeretet adott át tanítványainak, a tantárgycsoportos oktatásban az újításokat mindig magasabb szintre emelte. Napközis nevelőként nagy odaadással, szeretettel foglalkozott a gyerekekkel. Szakköri kereteken belül bővítette a tanítványai elsősegélynyújtó ismereteit, sok tanulót készített fel versenyre, melyen szép eredményt értek el. Az iskola informatikai oktatás kiépítésében fontos szerepet töltött be, melyhez elengedhetetlennek tartotta az informatika tanári szak elvégzését az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán. Jobbágyné Szalontai Irén kezdeményezésére vezette be az iskola alsó tagozaton a számítástechnika oktatás alapjait, az informatika szaktanterem kialakítását, melynek folyamatos fejlesztését szorgalmazta. A Sulinet hálózat kiépítése, majd üzemeltetése a kezdeményezésére indult el. Hosszú évekig szerkesztette az intézmény honlapját, és biztosította az információáramlást, szülők, fenntartó és a partnerek felé. 1993-ban az irányításával vette kezdetét a szakiskolai oktatás, melynek szépségét és nagyon sokszor a nehézségét is átélhették. Házvezető/nő, varrómunkás, női ruha készítő, kerti munkás, szakács szakmákban, a szakmai vizsgák megszerzését követően indított útra sok-sok fiatalt, akik azóta felnőttek, és ma is megállják helyüket szakmájukban. Igazgatóhelyettesként több éven keresztül eredményesen segítette igazgatóját és szervezte a nevelő-oktató munkát, feladatai között szerepelt az órarendkészítés, és miután az intézményben adottak lettek a feltételek, a számítógépes szöveges értékelés kidolgozásával könnyítette a pedagógusok munkáját. A pedagógiai szabályzó dokumentumok elkészítésében, szövegezésében is részt vett. Aktívan részt vállalt az intézmény fejlődése érdekében, különböző pályázatok megírásában, ezzel is bizonyítva, hogy érdeklődési köre szerteágazó.A felnőttképzésben is részt vállalt, szociális gondozó, – ápolókat készített fel sikeresen szakmai vizsgára. Egy rövid ideig a Tiszafüredi Tankerületnél látott el tanügyigazgatási feladatokat. Amikor tanulói és tanítói létszámban is fogyatkozó oktatási intézményünkben legnagyobb szüksége volt rá, visszatért anyaiskolájába, és egészen 2018 márciusáig áldozatkész, odaadó nevelő-oktató tevékenységével erősítette hitünket abban, hogy „ne hagyjuk a templomot, a templomot és az iskolát!”.42 éven át elhívatottan tevékenykedett tanítványaink fejlődése, ismereteik gyarapítása, egészséges lelkületük kialakítása érdekében. A jogszabályi lehetőségeknek köszönhetően órai megbízási szerződéssel óraadóként lát el faladatot napközis foglalkozáson.Családi életében is példamutató. Férjével, két gyermekével harmonikus, szép éveket éltek, élnek.Gyermekszerető, jól felkészült pedagógust és a pedagógusi pálya iránt elhivatott kollégát ismerhettünk meg.

Tavaly – új hagyományt teremtve – teremnévadót tartottunk és három termet neveztünk el olyan, már nyugdíjas tanárokról, akik egész aktív életükben a gimnáziumot szolgálták. Így kapott termet Győrfi Istvánné, dr. Harka Ákos és Puskás Lajos.  Az idén – folytatva a sort – a nagy előadó vette fel iskolánk egykori igazgatójának, Dobrosi Györgynek a nevét. 

A Dobrosi család képviseletében Ágostonné Dobrosi Ildikót köszönthettük, aki a meghatottságtól sírva hallgatta végig az édesapjáról szóló intézményvezetői beszédet és Bodnár Gábor intézményvezető-helyettes úr által felolvasott méltatást.

Puha Szonja- 11.B osztályos diákunk- műsorvezetői szerepének utolsó mozzanataként megkérte a kedves vendégeket, hogy fáradjanak át a nagyelőadó elé a teremavatásra és egyben invitálta az ünneplőket az ezt követő állófogadásra.

Rendezvényen készült képeket itt lehet megtekinteni.

Dr. Pásztorné dr. Vass Anikó

intézményvezető

DOBROSI GYÖRGY INTÉZMÉNYVEZETŐI MÉLTATÁSA

„A pedagógus pálya nem foglalkozás, hanem hivatás, a vezetés pedig nem öncélú hatalom, hanem szolgálat”

Igazgató Úr, igazgató bácsi, tanár úr, Gyuri bácsi, Gyuri. Mindez Dobrosi György volt. Ilyen közvetlenül, emberien. Kollegái, munkatársai, tanítványai, a szülők – ilyennek ismertük. 2005 óta, mióta megpihent emlékét örökké őrzi intézményünk nyugdíjas és aktív kollégái, volt tanítványai. Van közöttünk olyan, aki a tanítványa volt. Van olyan, aki szinte az első percektől munkatársa voltak, de olyan is, aki csak egy-két évig dolgozott vele. De mindannyian a társai voltunk, mindannyian vele együtt haladtunk előre.

Intézményvezetőként elért eredményeit kiegészítik azok az emberi értékei, amelyek jó vezetővé tették: szervezőkészsége emberséggel, kiegyensúlyozottsággal, empátiával, segítőkészséggel, határozottsággal és tisztánlátással társult. Racionálisan gondolkozott, de az empátiaérzéke sem hagyta cserben.

Őszintén tisztelték tanítványai, a szülők és a pedagógustársak egyaránt. Megmagyarázhatatlan nyugalom, csendes derű vette körül. Véleményét soha nem erőszakolta másokra. Észrevételei, tanácsai mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódott.

Nekem örökre „Gyuri bácsi” marad, hiszen az ő nagy, szerető szárnyai alatt cseperedtem pedagógussá. Igazi tanuló esztendők voltak egy nagyszerű, óriási pedagógiai gyakorlattal rendelkező tantestület körében, mely összeszokott, önzetlen, hivatástudattal dolgozó kis közösség volt.

A közösség szigorú ítész, csak makulátlan jellemű emberek lehetnek kiválasztottjai, olyanok, akikre felnézhet, akik példaképpeikké válhatnak.

Számomra ő ilyen példakép.