Az idei tanév utolsó napjaiban lehetőségünk nyílt egy tanulmányi kiránduláson részt venni a Határtalanul! pályázat keretében. Egész évben vártuk ezeket az izgalmas napokat, és nagyon boldogok voltunk, amikor végre elérkezett az utazás időpontja.

2019. június 6-án indultunk a kora reggeli órákban. Első megállónk Nagyváradon volt a Római Katolikus Székesegyháznál. A székesegyház előtt megkoszorúztuk Szent László szobrát, és meghallgattunk egy kis előadást Bukta Erzsébet tanárnőtől Szent László életéről, illetve a hozzá kapcsolódó székely legendákról. A következő megállónk a Királyhágón volt, ahol csodálatos kilátás nyílt a környék hegyeire, remek fotókat készítettünk, és kicsit felfrissültünk a hosszú utazás alatt. Ezután már Nyikómalomfalvára, a szállásunk felé vettük az irányt, ahol barátságosan fogadtak vendéglátóink.

A pénteki nap (06.07.) első programja a Medve-tó megtekintése volt, mely nevét felülnézeti alakjáról kapta, ugyanis egy medvére hasonlít. Magas a sótartalma, oly mértékben, hogy állatok nem is találhatók a központi tóban. Fürdésre is alkalmas, népszerű hely a helyiek és a turisták körében is. A Medve-tó után a Parajdon található sóbányát látogattuk meg, amely a felszín alatt kb. 120 méterre helyezkedik el. A bányában sok érdekesség várt ránk, például egy ökumenikus kápolna, kalandpark, játszótér, ajándékboltok. Kissé hűvösebb volt a levegő odalenn, 17 ° C körüli, de a légúti betegségben szenvedőknek kifejezetten hatásos sótartalma miatt. A bánya után elsétáltunk a Sószorosba, ahol különböző sóképződményeket csodálhattunk meg: sókarfiolokat, sókarokat. A nap befejezéseként még Korondon nyerhettünk bepillantást egy fazekas mester mindennapi munkájába, a kirakodó vásárban pedig értékes ajándéktárgyakat (kerámiát, fából készült használati tárgyakat) vehettünk szeretteinknek.

Június 8-án Székelyudvarhelyre látogattunk, ahol a központban lévő szoborparkban megkoszorúztuk a vándor székely szobrát, és meghallgathattuk honismereti vezetőnk, Ferencz Lehel érdekes történeteit Csaba királyfiról. A város patinás épületeit körbejártuk, megismerkedtünk a főbb nevezetességekkel, a városházával, a gimnáziumok épületeivel és a főtérrel. Érdekes és innovatív ötletet is kaptunk, hiszen az egyik gimnázium szomszédságában kopjafák sorakoztak, melyeket az egykori diákok állítottak évfolyamonként a 10. érettségi találkozójuk alkalmával. A délutáni program a Madarasi Hargitára vezetett bennünket, sajnos itt az időjárás miatt csak félig tudtuk megvalósítani a tervezett programot. Traktorra ültünk, mely gyönyörűséges helyeken vezetett át bennünket, gyorsan zubogó patakok mentén, hatalmas páfrányok szomszédságában. Egy órás traktorozás után szépséges, magas hegyek látványa tárult elénk, amerre csak a szem ellátott, valamint friss, hegyi levegő árasztotta el tüdőnket. Amikor leszálltunk azonban már hallottuk a „Szent Hegy” haragos hangját is, mert dörgés hangzott körös-körül, és sötét felhők gyülekeztek mindenhol. Feljutottunk a fatelepig, ahonnan láthattuk a Hargita tetején lévő turulmadarat a távolban, de tanáraink ilyen időjárási viszonyok mellett úgy döntöttek, hogy tovább már nem folytathatjuk utunkat. Az este folyamán még táncos mulatságon is részt vettünk, ahol az udvarhelyi Boróka Egyesület tagjai tanítottak nekünk tánclépéseket és szerveztek táncházat nekünk.

Június 9-én, vasárnap Székelyvarságra kirándultunk. Először egy működő vízimalmot látogattunk meg, itt egy idős bácsi mutatta meg nekünk a múlt kincseit, használati tárgyakat és a malom működését. Utunkat folytattuk a Csorgókői vízeséshez és egy forráshoz, ahol üdítően friss, tiszta vízzel tölthettük meg kulacsainkat, majd megismerkedhettünk a zsindelykészítés mesterségének fortélyaival, és házi finomságokat falatozhattunk ebédre (mangalica szalonna, szarvas kolbász, házi tehénsajt, vöröshagyma, friss kenyér). A nap hátralévő részében tisztelettel adóztunk Orbán Balázs, a Székelyföld leírójának emléke előtt és Szejkefürdőn 12 székelykapun át sétáltunk sírjához, ahol koszorúzásra került sor. Farkaslakán pedig Tamási Áronról tudhattunk meg ismereteket vezetőnktől és itt is leróttuk tiszteletünket. Az Ismerős Arcok ’Nélküled’ című számát énekeltük el, amivel mindkét helyen könnyeket csaltunk a hallgatóság szemébe, megrázó élmény volt.

Az utolsó napon (06.10.) ellátogattunk a Petőfi emlékműhöz, Fehéregyházára, ahol utoljára látták élve nagy költőnket a szabadságharc végnapjaiban, majd Segesvár felé indultunk, ahol a történelmi városka, mint egy ékszerdoboz tündökölt, szűk, macskaköves utcácskáival, szépséges épületeivel, bástyáival, külső és belső várfalaival. Honismereti vezetőnk izgalmasan tárta elénk Vlad Dracula, a havasalföldi fejedelem történetét, akinek szobra mellett haladtunk el. A külső és belső várfalat összekötő fedett lépcsősoron megpróbáltunk egy levegővel felszaladni, ahogy a legenda tartja, hogy egy kívánságunk teljesüljön. Egy rövid királyhágói pihenő után pedig hazafelé vettük az irányt, élményekkel megrakodva, melyek mind abban erősítettek meg minket, hogy magyarságtudatunk HATÁRTALAN!

A kiránduláson készült képeket megtekintheti galériánkban.