A Kossuth Lajos Gimnáziumban 1968-ban végzett C osztály- amely Dobrossy György első osztálya volt-2018. május 26-án 50 éves érettségi találkozóra gyűlt össze.

Megtisztelő volt a felkérésük, hogy ebben az időpontban legyek az osztályfőnökük, vezessem le a beszélgetésüket. Röviden bemutattam az intézményünket, majd a jelen lévők- névsor szerint-beszámoltak az eltelt 50 év nevezetesebb eredményeiről, eseményeiről osztálytársaiknak, meséltek az életükről. A szervező, Dr. Sári Mihály figyelmeztetett: „Ugyan mi csaknem kétszer olyan idősek vagyunk, mint Ön, ne zavarja, ha szigorúnak is kell lennie, mert szertelen a csapat.” Élettörténeteiket ennek megfelelően többnyire humorral fűszerezték. Örömmel tapasztaltam a beszámolóik hallgatása során, hogy bármilyen nehézséggel is kellett szembenézniük eddigi életük során, tele vannak optimizmussal, vitalitással és további tervekkel.

Különleges vendégek is jelen voltak, egykori tanáraik közül Puskás Lajos, Galambos Sándor és Mester Sándor is megtisztelte az osztálytalálkozót. Dr. Sári Mihálynak köszönhető ennek az emlékezetes napnak a megszervezése. A Park étteremben elfogyasztott ebédet követően kezdetét vette a kötetlen beszélgetés.

„Gondosan tanulmányoztam a Gimnázium honlapját, s örömmel láttam, hogy milyen sokoldalú munkát végeznek. Azt is felmértem, milyen óriási távolság van az egykori gimnáziumom és a mai között az utóbbi javára. Gratulálok az Ön és a testület munkájához!”

Prof. Dr. phil. Dr. habil. Sári Mihály
nyugalmazott rektorhelyettes

Dr. Sári Mihály általa írt könyvekkel ajándékozott meg. Köszönöm a kedves gesztust, a  dicsérő szavait, a megtisztelő meghívást és, hogy velük ünnepelhettem. Remélem még sok éven keresztül lesz lehetőségük találkozni és felidézni a gimnáziumban eltöltött szép éveket, emlékeket.

Dr. Pásztorné dr. Vass Anikó
intézményvezető

Számadás- ünnep margójára

2018.május 26-án délelőtt derűs napsütés és a hosszú nevű tiszafüredi intézmény igazgatója, Dr. Pásztorné dr. Vass Anikó, tiszteletbeli osztályfőnökünk várta a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumban 1968-ban érettségizett  IV.C osztály egykori tanulóit. Ötven év után -két emberöltő múltán- ismét összegyűlt Dobrossy György tanár úr, -később igazgató- osztálya. A tanár úr az egyetemi diploma megszerzése  után Tiszafüreden kezdte szakmai életútját, mi voltunk az első tanítványai.  A katedrán az Igazgató Asszony mellett az  egykori tanáraink közül Galambos Sándor,  Mester Sándor, Puskás Lajos tanár urak  köszöntötték a harminckét főből 15-re fogyatkozott  közösséget, s adták át Harka Ákos és Puskás Lajosné üdvözletét. Közülünk már tízen fiatalként vagy idősebben  elmentek, heten már mozgásukban is korlátozottak vagy elfoglaltságukra hivatkozva nem tudtak eljönni-szólhatna a “hetes” jelentése. Ám velünk voltak azok, akik az életünk részében vagy  egészében társak ma is.

Mi voltunk az “öreg gimnázium”  utolsó érettségiző évfolyama. Az ősz haj, a megváltozott külső ellenére  csak néhány másodperc kellett, hogy nem csak a régi arc, hanem a hang, a szem színe, a gesztusok is azonosítsák az osztálytársainkat. Néhány mondat előhívta  az eltűntnek vagy megkopottnak hitt  emléknyomokat, s a közel hetven évvel a vállán is megőrzött személyiség karakterjegyeket. Időutazás volt a délelőtt, délután  abba a világba, amelyben még lassabban jártak a vonatok, amelyben Rőth Jóska és Tóth Klára szerelemre találtak, s házaspárként  most itt voltak velünk. Emlékeztünk, hogy  Jáger Erzsébet a szuper sporteredményeket hozta,  Dósa Laci hanyag eleganciával rúgta a gólokat  más gimnáziumi csapatok hálójába,  Toró csaba az első padból súgta a matematikai feladat megoldását.  Agyunk rejtett  képeket frissített meg,  azt, hogy elkendőzte az osztály  Nagy István csínytevéseit,  hogy Nemes Lajos iskolai zenekara adta a klubestek  hangulatát,  s egykor a Fórum nevű gimnáziumi újságot szerkesztettem, s Dobrossy György tanár úrnak  a történelem órán elégtelent adtam a feleletére a “fordított diáknap”-on, mert a harmadik világháború előzményeiről, lefolyásáról, s a kialakult új rendről csak mellébeszélt.. .

Előbb öt, majd tíz évenként gyűltünk össze, hogy  megvizsgáljuk, mennyire vagyunk még azonosak egykori önmagunkkal, miben változtunk, léptünk előre, önmagunkhoz és másokhoz mérten is.  Az  Osztályfőnök, mint bölcs apa kérte számon a sorsunkat, s mi bizony hiúságunk erőssége  szerint  “fényeztük a pitykénket”, lehet, hogy füllentettünk is olykor.

Ötven év : a Rákosi-rendszer idején születtünk, a gulyásszocializmus kezdetén lettünk ifjak, fiatal felnőttekként  a szocializmus legvidámabb barakkjában neveltük fel gyermekeinket, érett felnőttként éltük meg a rendszerváltást, amely után  20-25 évünk még munkában telt el, fogyott az erőnk, s örültünk unokáinknak.

Ezen a napon egymásnak is őszintén örültünk valamennyien. Ilyen felszabadult, egymás felé nyitott örömet és elfogadást csak az adhat és kaphat, aki identitást vállal egykori közösségével, iskolájával, tanáraival.

A találkozónk mindenki számára egy élet számvetését  kínálta. Elmaradt a korábbi sikerekről szóló hencegésünk. A háziasszony, a repülőgép szerelő, a tanár,  a vállalkozó, az Afganisztánt megjárt katona-mindenki- saját élete értelmét, a leélt élete tapasztalatait,  fogalmazta meg. Az értékeink megváltoztak,tisztán fogalmaztuk meg a “jó-rossz”, “igaz-hamis”, “szép és rút”, “tragikus-komikus”  filozófiai fogalmakat.  Hitelessé váltak a mérlegelő mértékei,   az önreflexiók feltárták  nemcsak a talentumokat, hanem a hibákat is.  Őszinteség, realitásérzék. Mondhatni, szinte szociográfiai pontossággal és a tudomány fogalmaival “definiálták”  életutuk nagy fordulóit. Akaratlanul is Dobrossy György képe ugrott be emlékezetembe, amikor a katedra előtt Móricz Zsigmond “Boldog ember”-ét magyarázta az osztálynak. Őszintén beszéltek bukásaikról, hibáikról. Elmondták, hogyan éltek, hogyan álltak fel akár a többszöri összeomlásból is. A család adott erőt, keretet és jövőképet, célt mindnyájunknak, az utánunk következő két generációért végzett erőfeszítésekről beszéltek. Rang, cím, gazdagság, hatalom, hírnév – amikor az ember az élettől az éveit már csak ráadásként kapja- nem számított, őszintén és tiszta lélekkel  mondta el életét mindenki. Tizenötféle életút, tizenötféleképpen  összetört és újraépített élet, életszervezési mód történetét ismertük meg, ám mindezen “összetevők eredője” a családért, a közösségért,  végső soron a nemzetért  helytállás maradt.

Ilyenek lettünk.  Alighanem most értünk be és  értettük meg az élet lényegét, ez igazolja, hogy idős korban  számos más mellett az etikai értékek, az emóció és a gondolkodásunk szerkezete is változhatnak, fejlődhetnek .  A minket magába fogadó és meghatározó családunk mellett a “gimnáziumunk szelleme”, a Kossuth Lajos Gimnázium tantestülete, a tanárok nevelői- embernevelői küldetéstudata, szakmai igényessége, a tudásátadásra-nevelésre orientált légköre, védelmet és megértő toleranciát  nyújtó embersége legalább azonos mértékben formált bennünket. A tanáraink élnek tovább bennünk, mindnyájunk élménye ez. A történelemtudományi érvelés  módszerét az osztályfőnökömtől tanultam el, azt használva olykor azt gondolom: “Jól mondtam Gyuri bátyám?”. Néha németül álmodok, s akkor  Szigeti Ivánné hangján hallom Goethe “Vándor éji dalá”-t.

Az ember előtt már megálltunk, számot adtunk, néhányan már Isten előtt is.  Hogy ez gazdag életről és gyümölcsöt hozó tettekről szólhatott, a mi  Iskolánk  erénye is. Köszönjük az életünk pályájára adott útravalót. Köszönöm a találkozó részvevőinek, hogy  közös örömünk részesei voltak!

Hajdúböszörmény, 2018. május 28.

Képek az eseményről

Az eseményen készült képeket megtekinthetik galériánkban

A IV. C. osztály nevében:   Dr. Sári Mihály