Itt a tavasz végre, és eljött a 11. évfolyam régóta szerveződő nagy rendezvényének, a diáknapoknak az ideje is. Talán hosszabb távra is beválik az iskolai naptárban, hogy a ballagást megelőző hét utolsó napjára kerüljön ez a vidám kikapcsolódás, s aztán következzen az év végi hajrá.

 A munkanap-áthelyezés következtében most az április 22-i délutánt és a szombat délelőttöt tudtuk a diáknapokra fordítani –  de az egész hét hangulatát meghatározta már a készülődés. Mindenfelé  „kézi gyártású” plakátokon hívogattak bennünket a különféle programokra: szabadulószobába, tortadíszítésre, karaoke-éneklésre, társasjátékozásra, sminkelésre, relaxálásra,  sportolásra, vetélkedésre… Az időjárás remek hátteret nyújtott az idei programokhoz, a szabadtéri foglalkozások is gond nélkül megvalósulhattak.

Csak dicsérhetjük a szervezők összehangolt munkáját és a jó reklámozást. Gördülékenyen zajlottak az események – legalábbis a közönség részéről így tapasztalhattuk.

Kedden az „A” osztály foglalta el a menzát, és a Harry Potter-regények szereplőivel, valamint  a varázslóvilág kellékeivel találkozhattunk ebéd közben. A szerencsésebbek a varázsló-tanoncok tudományát is megtapasztalhatták.  – Villanyfény gyúlt! –  Osztályfőnökük,  Nemesné Marika néni felelősségteljesen képviselte a varázslóiskola vezetését.

Szerdán a „B” osztály  egy öregek otthonába helyezte át az ebédlőt. Nosztalgiázó nénik és bácsik sertepertéltek körülöttünk. A botok, járókeretek, kerekes székek ellenére gyors kiszolgálásban részesültünk. – Finom volt az öreglebbencs!

A „C” osztályosok a tépett-véres zombik és egy-két szuperhős jelenlétében ültettek bennünket asztalhoz. Stílusosan vér(vörös paradicsom)levest tálaltak, és étvágygerjesztő (?) testrészekkel, belszervekkel  dekorálták a terítéket.

Nagy várakozással sorakoztak az ebédlő előtt a diákok pénteken, a tanári ebédeltetés alkalmával is. Kedvelt hagyomány lett, hogy a tanári kar is „fellép”: beöltözve éneklünk-táncolunk, miközben felszolgáljuk az ételt a diákoknak. Idén a „Sztárban tanár” címmel bújtunk különféle énekesek szerepébe (ABBA-együttes, R-GO zenekar, Nina stb.)

Délután beindultak a meghirdetett programok. Örömmel láttuk, hogy minden helyszínen megjelentek az érdeklődők. Nagy sikere volt a tantermi rendezvények mellett a kötélhúzásnak, a lufiröptetésnek.  Sokan vállalták a „Legyen mindenki milliomos!” c. vetélkedést a tornateremben: 10 csapat  indult,  mindegyikben négy diák és egy tanár.

Fél hétkor kezdődött iskolánk egy éve alakult rock-együttesének, a Random Project Band-nek a fellépése. Jócskán maradtak vagy épp visszajöttek azért, hogy meghallgassák őket. A lelkes diáktársak többször együtt énekeltek a felépőkkel, tapssal kísérték őket. Igazi koncerthangulat alakult ki, amire szívesen gondolhatnak vissza az előadók és a közönség egyaránt.

A 11. évfolyam diákjai  nemigen aludtak nyugodtan az éjjel, hisz várt rájuk a másnapi bevonulás és a színpadi műsor.

 Ezúttal is ABC-rendben léptek fel a csoportok.

Az „A”-sok a varázslóiskola mutatós egyenruhájában érkeztek. A Griffendél-ház főnökasszonya (= Marika néni) vezényszavára kezdték a tornaórát, vagyis a táncot. Ismét tanúi lehettünk a közösség varázserejének:  a félelmetes halálfalót sikerült ártalmatlanítani. (Elismerésünk a maszk és a jelmezek kivitelezéséért!)

A „B”-sek előőrseként papucsos-kendős-otthonkás nagyik csoportja csoszogott be botra, járókeretre támaszkodva, majd betegszállító kocsival megérkeztek a rozoga öregurak és a csinos ápolók is. Műsorukat még poénosabbá fokozta a magyar nyelvű rap- és dalszöveg. Osztályfőnökük, Bekéné Timi néni – mint az idősek otthonának marcona igazgatónője – háromkerekű kismotoron robogott színre, maga is beállt a táncba, majd levezényelte a kivonulást. (Vajon miért harsant fel hamarosan egy szirénázó mentőautó hangja?!)

A „C” osztály zombijait a filmes szuperhős, Thor és Amerika kapitány követte a bevonuláskor, amit drámai filmzene festett alá. Osztályfőnökük, Ficzere Andi néni is velük ropta a több egységből álló csoportos táncot. Az „ÉRECCSÉGI” feliratú tábla felé elindultak ugyan. de nem sikerült elérni, így inkább „egységbe forrva” buliztak tovább.

Az eddig megismert  vezérmotívumra épült mindhárom osztály színpadi műsora.

Megtudhattuk, hogyan és kikkel együtt került Harry Potter a Roxfort intézetbe, miként zajlott a csoportba sorolásuk, s hogy milyen a jó varázslópálca.(!) Természetesen ezen a színen is sikerült legyőzni a rettegett Voldemort-t. Végül Dumbledore professzor büntetéseket szabott ki a megtévedt tanárokra – és egyúttal néhány, a mai tanulókat példamegoldással, dolgozatokkal gyötrő KLG-s tanárra is.

Az „Aranyér” Idősek Otthona falai között a nyugisnak tűnő napirend (étkezés, társalgás, kondizás) keretében egy szökés tervezgetésének és kísérletének tanúi lettünk. Az erélyes igazgatónő azonban most is közbelépett, és beláttatta: meg kell becsülni a biztonságot nyújtó otthont, miként  (az ő 60 évvel ezelőtti!) diákjainak is – minden sérelem, méltatlankodás, ellenkezés dacára – az alma matert.

A „zombik” testnevelésórával indították műsorukat. Egy labda eltalálta szegény ofő-tanárukat, akinek – mint később kiderült – a rémlátomásai elevenedtek meg a színpadon. Tulajdonképpen az emberiség mutációja következtében jöttek létre a zombi élőlények/ezúttal diákok. Az iskolájukban pajzzsal kell védekezni a dobálózóktól, átnevezik az irodalmi olvasmányokat, és sajátosan zajlik az érettségi is.

Színváltással egy „zombiagyú” gyerek és az apja beszélgetését hallhattuk, majd a „Visszavezetés a munka világába” elnevezésű tanácsadóban kellett tapasztalnunk, hogy miféle elképzelésekkel néznek a groteszk jövőbe önironikusan a fiatalok.

Egy utolsó közös táncban oldódik fel aztán a szorongásu(n)k.

Fél óra szünet után megkezdték a tombolatárgyak sorsolását, ami délig elhúzódott.  Aztán terv szerint főzőversenyre került volna sor – de bizony a többség már hazaindult. Négy osztály döntött úgy, hogy levezetésül bográcsolnak, evéssel-beszélgetéssel zárják a feszültségek időszakát, és felidézik  – bizonyára életre szólóan emlékezetes – élményeiket.

Köszönjük a 11. évfolyam összefogását, a derekas helytállással biztosított remek szórakoztatást, és köszönet az őket többféle módon segítő szponzoroknak is.

(MZE)