Gimnáziumunk 250 tanulójának és tanárának kínálta föl a Karcagi Tankerületi Központ azt a lehetőséget, hogy részt vegyen 2017. február 16-án a budapesti Nemzeti Színház délutáni előadásán. Öt autóbusz konvoja indult útnak fél 12-kor a gimnázium elől a 9-12. évfolyam tanulóival és a kísérő tanárokkal. Mind az utaztatás, mind a belépőjegy ingyenes volt, így nem válhatott „pénzkérdéssé” e rendhagyó színházlátogatás. Sokan most először juthattak el az illusztris létesítménybe.

Előadás előtt Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, egyben az aznapi darab rendezője köszöntötte a főként diákokból álló nézőket, s pár szóban tájékoztatott bennünket a mű színrevitelének körülményeiről.

Az előadás kettős címe: „Fekete ég – A fehér felhő” valóban két mű ötvözését jelenti. Az I. világháború kitörésének 100. évfordulójának alkalmából tűzték repertoárra Molnár Ferenc egy kevéssé ismert darabját, A fehér felhő c. mirákulumot, összeszerkesztve a – bizonyára jelképesen – 100 perces „háborús előhanggal.”

Sok korabeli dokumentum és személyes hangú családi emlékezések, napló- és levélrészletek montázsából született meg a nagy ívű, nagy hatású háborús tabló, a Fekete ég. Persze azoknak, akik még keveset tanultak, hallottak-olvastak erről a korszakról, nehezebben lehetett értelmezni a különféle művészeti ágak – zene,ének, tánc, film, versszöveg, színjáték – nyelvezetét ötvöző kompozíciót, benne a történelmi személyiségek (Ferenc József, Tisza István miniszterelnök) nagy horderejű dialógusait, de valószínűleg mindenki megértette azt az üzenetet, hogy a háború emberellenes, személyiségromboló és értékpusztító vérontás volt, amelynek során rengeteg szenvedés sarjadt az egyes ember és a közösségek szintjén egyaránt.

Molnár Ferencet elsősorban fordulatos vígjátékok, valamint A Pál utcai fiúk szerzőjeként tartjuk számon. 1914-15-ben hadi tudósító volt Galíciában (ma lengyel terület), s ekkor szerzett tapasztalatai, érzései –gondolatai jutnak kifejezésre „álomdarabjában”: „magasabb szempontokért”, politikai játszmák figuráiként harcolnak-halnak az egyszerű emberek a lövészárkokban, miközben családjuk nyomorog, a gyermekeik elárvulnak. Az apáik után vágyódó gyerekek, a családfenntartót és társukat nélkülöző anyák megindító ábrándja a „fehér felhő”, ahol a képzelet szintjén létrejöhet a találkozásuk. –  Az író csak így, a mese szintjén juttathatta kifejezésre háborúellenességét.

Nagy-Kálózy Eszter, Béres Ilona, Mécs Károly, Rubold Ödön kiváló játéka mellett fiatal színészhallgatók és gyerekek színpadi jelenléte hozta hozzánk közel a történéseket, közéjük tartozónak érezve magunkat is. Kirajzolódott a „nagy háború” történelmi eseménye a trónörökös elleni merénylettől, a gyors győzelmet remélő hadüzenetektől az egyre véresebb, pusztítóbb eseményeken át a tragikus, nemzetünk számára pedig Trianont eredményező befejezésig.

Diákjaink az előadás szünetében és végén láthatóan megrendültek. Bár életkoruktól függően különböző mélységgel érthették meg a darab utalásait, az összhatás mindenképpen megérinthette őket, s tartalmas elbeszélgetések után a megértés még teljesebbé és maradandóbbá teheti e színházi élményüket.

Szükséges a felejtés az élethez, de nem szabad lemondani az emlékezésről, mert különben újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat vagy bűnöket – olvashatjuk a színházi ismertetőben.

Mi tisztelettel teljesítettük „a történelmi emlékezés feladatát” ezen a délutánon.

Köszönjük még egyszer a színházlátogatás lehetőségét; az évfordulós téma tanulságai, a színpadi kivitelezés élménye mellett a színházépülettel való találkozást.

Utunkról képeket a galériában találhat.

(MZE)