Biológia órán Nagyné Varga Anikó tanárnő fejéből pattant ki  az  ötlet, hogy elvinné osztályunkat Ipolytarnócra. Erre a gyönyörű, ősmaradványokkal teli, természetvédelmi területre szívesen ellátogat az ember, de nekünk dupla élvezet volt, mert az akkori tananyagunk is ehhez a témakörhöz kapcsolódott.

A buszon töltött hosszú út után jól esett a séta. A túravezetőnk elmesélte, hogy Ipolytarnócot egy 96 méteres, és 8 méter kerületű óriási, megkövesült fa tette híressé, ami régen kőhídként is szolgált, ennek darabjait mi is megnézhettük.

Túránkat egy valaha létezett ősi tenger a Paratethys – tenger fenekén kezdtük. Elképzelhettük, hogy a fejünk felett 30 méteres magasságban valaha rengeteg víz hullámozhatott. A mellettünk tornyosuló üledékrétegből kerültek elő, ma már vitrinben megcsodálható cápafogak is. Láthattuk az őskori állatok rekonstruált lábnyomait, csúszásnyomait, és növények lenyomatait is. Az osztályunk lelkesen találgatta, melyik nyom, milyen állathoz tartozik. Kedvencünk a kis rinocérosz fosszíliája volt. A lábnyomai kör alakban maradtak fenn, mintha körbe járt volna, de mi azt találtuk ki, biztos a farkát kergette játék közben. Aki figyelt az úton, láthatott vulkán miatt megszenesedett faágakat, illetve kagylók, és csigák meszes héját is felfedezhette a kövekben.

Pihenésképpen levetítettek nekünk egy 3D-s filmet, amiben pár őskori állatról tudhattunk meg érdekes dolgokat. 4D-s vetítésnek is részesei lehettünk, ahol egy időutazáson vettünk részt, visszarepülve a földtörténet harmadidőszakába. Sajnos nem lehettünk sokat a miocén kori erdőkben, a kis kiruccanásunknak vulkánkitörés vetett véget.

Szerencsére nem esett az eső, így a lombkorona szintet is bejárhattuk. A többszintes torony, ahonnan indultunk kilátóként is szolgál, ezért aki nem szeretette volna az egész lombtúrát végigsétálni a magasban, az is megcsodálhatta a kilátást.

 Azt a lehetőséget sem hagyhattuk ki, hogy képeket készítsünk néhány őskori állatról, miközben rajtuk ültünk. Legnépszerűbb a medvekutya volt (aminek a lábnyoma szerepel a park címerében), mert annak a hátára fértünk fel a legtöbben.

A Bükkábrányi mocsári ciprusokat is szemügyre vettük, még az elsőre kellemetlen szaguk sem tartott vissza minket, ami a konzerválasuk miatt alakult ki, hogy minél tökéletesebben megőrizhessék az utókornak ezt az erdő-szerkezetet.

Szerintem ez egy fantasztikus hely, örülök, hogy itt lehettem, és az osztályommal együtt részesei lehettünk ennek a kis időutazásnak. Nagyon jól éreztük magunkat és mostanra már kezdenek értelemmel megtöltődni a biológia tankönyv száraz szakkifejezései. Már értjük , mi a különbség valódi és nyomfosszília között, mit jelent a kövesedés, mi a lenyomat. Bárcsak minden tananyaghoz kapcsolódhatna egy ilyen tanulmányi kirándulás!

Kiss Jázmin Virág 9.A