2018. szeptember 28-án tartották a Szabari Krisztina Országos Fordítási Verseny ünnepélyes díjátadóját Budapesten. Az eseményre a versenyt meghirdető ELTE Origó Nyelvi Centrum dísztermében került sor, ahol a megtisztelő 1. helyezésért járó oklevelet vehettem át.

Maga a verseny még májusban indult, két fordulója volt.  Angol vagy német nyelvből lehetett versenyezni, én előbbiben indultam. Az első feladat során egy idegen nyelvű sajtócikket kellett lefordítani a magyar közönség számára. A májusi, otthoni forduló után közel három hónapot vártam az eredményekre, mikor augusztusban megérkezett az email, hogy továbbjutottam a döntőbe.

A döntőt szeptember 14-én rendezték Budapesten. Ide a több mint 170 jelentkezőből a legjobb 20 versenyzőt hívták be angol nyelvből, és a legjobb 15-öt a több mint 150 németes közül. A döntőben három feladatot kellett megoldani: egy fordítástechnikai feladatot, egy magyar nyelvű szöveg közvetítését angol nyelvre, és egy angol nyelvű szöveg lefordítását magyarra.

Már a legjobb 20 közé bekerülni is felemelő érzés volt, de ami ezután történt, arra azért nem számítottam. Értesítettek, hogy első helyezést értem el, és szeretettel várnak a díjátadó ceremóniára. Még most is euforikus érzéssel tölt el, ha visszagondolok, hányszor olvastam el az emailt, hányszor kértem meg másokat, hogy erősítsék meg, nem képzelődők, mire elhittem, hogy valóban megnyertem a versenyt.

A díjátadón, amire az Európai Nyelvek Napján került sor, érdekesebbnél érdekesebb előadásokat hallgathattunk meg többek között a fordítás kényes területeiről, a műfordításról valamint a névadó Szabari Krisztina neves fordítóról és tolmácsról. Az előadók között volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanító szakfordító tanár, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója és az ELTE ONyC ügyvezetője is. Az előadások után átadták az első három helyezettnek és a különdíjasoknak az okleveleket. Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy a szakmai zsűri az én fordításaimat találta a legjobbnak, de természetesen a nyereményemnek is nagyon örülök: első helyezettként 100 000 Ft-tal lettem gazdagabb.

A versenyen kéttannyelvű gimnáziumok diákjai is megmérettették magukat, így eredményem ékes bizonyíték arra, hogy gimnáziumunkban sok éve minőségi nyelvoktatás folyik, mely során biztos nyelvi tudáshoz juthatnak azok a diákok, akik komolyan veszik a nyelvtanulást. Ezúton szeretném megköszönni a hosszú évek munkáját Füstösné Petróczki Klára tanárnőnek, aki nélkül nem juthattam volna el idáig, valamint a versennyel kapcsolatos segítő munkáját Monokné Andrási Edit tanárnőnek.

Bízok benne, hogy ez a korai siker csak egy eredményekben gazdag utolsó tanév kezdete volt.

Nagy Ádám, 12.A