2023. november 24-én a 12. A osztály 12 tagjával indultunk a Vizek Városába. Miért is Velence lett kirándulásunk célpontja? Az egyik ok az, hogy a város egy megismételhetetlen csoda. A másik ok pedig az volt, hogy Olaszországba szerettünk volna látogatást tenni, ahol találkozhatunk Francesca Colonetti olasz cserediákunkkal, aki a tavalyi tanévet a mi gimnáziumunkban, azon belül is a mi osztályunkban töltötte.

A pénteki napunk többnyire az utazással telt, de azért az esti vacsorát már Velence külvárosában, Mestreben költöttük el, természetesen egy hagyományos olasz pizzériában, erőt gyűjtve a másnapi városnézéshez.

Szombaton napsütéssel várt minket Velence, bár a kabát csak egy-egy fotó erejéig került le rólunk. Francy és édesanyja, Annalisa, segítségével barangoltuk be a várost és gyönyörködtünk a szebbnél szebb építészeti remekekben, a Szent Márk bazilikában, a Dózse palotában, a Sóhajok hídjában, a Santa Maria della Salute fogadalmi templomban, hogy csak néhányat emeljek ki a látnivalókból. Lépten-nyomon kis hidakon, csatornákon keltünk át, ahol gondolázó párok romantikus látványa fogadott. Az aznap megtett körülbelül 30 000 lépés is árulkodik arról, hogy mennyi mindennek lehettünk részesei ezen a rövid napon. Az este folyamán újabb kulináris élményekhez jutottunk, a pizzák mellett a tésztás ételek is sorra kerültek.

Vasárnap reggel elbúcsúztunk Francescától és elindultunk Trevisoba, melyet Kis Velencének is neveznek. A főtérre sétáltunk, melynek közelében megtekintettük a Fontana delle Tette kutat, a város egyik nevezetességét. Majd kerestünk egy cukrászdát, ahol megkóstolhattuk az igazi olasz tiramisut, melyről az a hír járja, hogy 1960-ban innen indult világhódító útjára. Sokat nem időzhettünk a városban, mert gépünk a kora délutáni órákban indult Budapestre.

Köszönjük szépen a szülőknek, hogy lehetővé tették gyermekük számára ezt az utazást és segítettek bennünket a repülőtérre való eljutásban, illetve a hazautazásban!

Remélem, mindannyiunk számára egy olyan emlék marad ez a kirándulás, melyet soha nem felejtünk el!

Monokné Andrási Edit