Az elmúlt évek sikeres útjaira emlékezve idén is meghirdettük a német nyelvi munkaközösség őszi ausztriai kirándulását október végére, ismételten Burgenlandba.

Aggódtunk, hogy meglesz-e a minimális utaslétszámunk, de végül szerencsére összejött a csapat. 42 fővel indultunk október 28-án, pénteken hajnalban az iskola elől.
Majd hétórás buszozás várt ránk, hogy odaérjünk első állomásunk, a fraknói vár (Forchtenstein) fél 12-kor kezdődő magyar nyelvű bejárására. Csekély késéssel befutottunk, és örömünkre egy nagyon kedves idegenvezetőt kaptunk, aki érdekesen, jól követhetően kalauzolt bennünket végig a hatalmas vár termein. Hihetetlenül gazdag fegyvergyűjteményre tett szert a több jeles történelmi személyiséget is felmutató Eszterházy család. Elképesztő volt a sok ágyú, a puskatípusok, lövedékek, nyergek, tarisznyák gyűjteménye. Különösen nagy értéket képviselnek a hadba vonuláskor Eszterházyak által vitt magyar, horvát, szerb országzászlók, de a festmények, a hajdani konyhai eszközök stb. is. Maradandó élményt jelentett számunkra végezetül a 142 méter mély kút akusztikájának kipróbálása . A kilátó-teraszról pedig csodás panoráma tárult elénk a ragyogó napsütésben.

Ezután a szintén Eszterházy-tulajdonban lévő lakompaki kastélyhoz (Lachenbach) vezetett utunk. Itt egy arborétum jellegű park közepén a történelmi család egyik legrégibb kastélya található. Ma részben gondnoki lakásul szolgál, egy másik épületrészben pedig „A természet nyomában” címmel szemléletes kiállítást rendeztek be. Mi ezt tekintettük meg. – Szerencsére itt is akadt egy magyarul beszélő munkatárs, aki lelkesen mesélt nekünk az erdő élővilágáról, az erdő fáinak hasznosításáról, vadgazdálkodásról, s közben megszólaltathattunk állathangokat, szagmintákat szimatolhattunk, maketteket, tablókat nézegethettünk.

Innen Doborjánba (Raiding) mentünk tovább, hogy tiszteletünket tegyük Liszt Ferenc szülőházában. A felújított kis épület eltörpül az újonnan emelt, méretes emlékközpont mellett, amely befogad egy modern koncerttermet is. Sajnos kissé fáradtak voltunk ahhoz, hogy alaposabban átböngésszük a magyar nyelvű ismertetőket, de így is megérintett bennünket „a hely szelleme”.

A tervezettnél korábban, már 6 órakor beérkeztünk Szombathelyen a kollégiumi szállásra. Szobáink elfoglalása után besétáltunk a belvárosba, s fakultatív lehetőséget kapott a társaság sétára, vacsorára, vásárlásra. Az éjszaka történéseiről az tudna mesélni, aki fennmaradt a 11 órai takarodó után is. Egy kis szomszédolás, beszélgetés, közös nassolás hozzátartozik már a diákkirándulásokhoz.
A lényeg, hogy másnap gond nélkül tudtunk fél nyolckor indulni. Még magyar földön beszereztük reggelire vagy egész napra a friss péksüteményt, innivalót, s átléptük a határt. Első megállónk – el nem ítélhető módon – egy osztrák üzletközpont volt, ahol módunk nyílt helyi termékek, édességek, egyéb ajándékok vásárlására.
Felsőőrtől(= Oberwart, járási székhely; a múlt században még a legösszefüggőbb magyarlakta terület) egy kiemelt tájélményt nyújtó útszakaszon haladtunk.( Készült is jó néhány fotó az otthoniak számára.) Hamarosan Máriafaluban (Mariasdorf) álltunk meg. Lenyűgözött bennünket ennek a kis hegyi településnek a szépséges gótikus dómja, amely messziről láthatóan kimagaslik környezetéből.

E rövid megállónk után Borostyánkőre (Bernstein) igyekeztünk. Bár ígéretes látnivalót jelentene az Almásy-vár is („Az angol beteg” c. filmből közismertté vált Almásy László gróf, Afrika-kutató családjának tulajdona), a korlátozott megtekinthetőség ellenére borsos árú belépője miatt mi most inkább a helyi ásványtani múzeumot (Felsenmuseum) választottuk. A sziklába vájt járatokban a környék jellegzetes ásványának, az ún. szerpentinkőnek a bányászatáról és feldolgozásáról kaptunk szemléltetést és ismertetést, majd a család jelenkori művész tagjának a munkásságáról egy kisfilmet és kiállítást. Sok-sok dísztárgyat, ékszert kihelyeztek szemkápráztató kiállítási vitrinekbe, s a múzeum boltjában is lehetett kisebb-nagyobb ajándéktárgyakat venni.
Mivel az eredetileg tervbe vett városszalónaki séta (Stadtraining) az útvonal-módosítás miatt kiesett a délelőtti programból, hamarabb végeztünk Borostyánkőn, s hamarabb értünk Lékára (Lockenhaus) Az itteni lovagvár megkoronázta úti élményeinket. Felkészült idegenvezetőnk (ezúttal is magyarul) sok érdekeset mesélt a vár történetéről, sorsáról, jelenkori hasznosításáról. Megfelelő bevételük sajnálatosan nem a várlátogatások belépőiből van, hanem a Drakula és a Báthori Erzsébet köré szőtt véres legendák „kiárusításából”. No de a cél szentesíti az eszközt: így legalább a felújított épület a turisták számára is bejárható romantikus látványosság.
A várlátogatás végeztével befészkeltük magunkat a buszba, Kőszegnél akadálytalanul átkeltünk a határon, és jó tempóban, két megállással már 11 óra előtt hazaérkeztünk Tiszafüredre. Valószínűleg mindnyájunknak jól jött az elkövetkező éjszaka folyamán az óraátállításból származó plusz óra, hogy kialudjuk magunkat reggelig.

Tartalmas és sokrétű kirándulásunkat szerencsére végig napsütéses időjárás foglalta keretbe, és egész úton gyönyörködhettünk az őszi természet színeiben.
Köszönet illeti a szervező és kísérő tanárok munkáját, helytállását. Reméljük, lesz kedvük és energiájuk a jövőben is ilyen ismeretterjesztő utak kivitelezéséhez.

További képek itt tekinthetők meg.

(MZE)